Ez egy szlovén recept. A Vendvidékről, azaz Rábavidékről származik, ami ugyebár a magyar-osztrák-szlovén hármashatárnál van. Azért is tetszett meg a recept, mivel a közelünkben van (értsd Zala megye), mégsem hallottam róla. Talán, mert nem vagyok tősgyökeres zalai.
Egy szó, mint száz, a gondolatot tett követte. Pont volt remek házi túróm, így a hétvégén megsütöttem. A család nagy örömére. Mindenkinek nagyon ízlett. Még másnapra is maradt belőle és kóstolót is tudtam küldeni. Ez nálunk a 4 fiúval szinte csoda. Szuper ebben a receptben, hogy nagy adag lesz belőle, pedig semmiből nincs benne különösen sok. Ha nagyobb vendégséget vártok, nyugodtan kísérletezzetek vele.
A kovászt 8-12 órával korábban megetettem, hogy jó erős legyen. Ha nincs kovász, akkor az élesztőt kézmeleg cukros tejben felfuttatom. A lisztbe belekeverek 2 evőkanál cukrot, egy csipet sót, majd hozzáadom a kovászt (vagy az élesztőt), tejet és a tojást. Összedolgozom a tésztát, majd hozzáadom az olvasztott vajat, amit szépen beledagasztunk. A tésztát két cipóra osztom és letakarva duplájára kelesztem. Az almákat megpucolom és szeletekre vágom, egy kis citromlével meglocsolom. A tésztacipókat kb. 30 centis karikákká nyújtom, az almaszeletekkel körbe rakom a tészta szélét, majd 2 centit visszahajtok rá, tehát peremet készítek a karikáinknak.
A túrót 150 g tejföllel, 2 db tojással és 80-100 g cukorral, a vaníliaőrleménnyel, a citrom héjával és levével, valamint búzadarával alaposan összekeverem. A tésztáim (2db) szabadon maradt közepét megszórom 2-3 ek. darált mákkal, 1-2 kanál cukorral, aztán beleöntöm a túrós tölteléket. A túrótöltelékre rárakok 2-2 db réteslapot, a lelógó széleket gyűrötten visszahajtom, majd megkenem őket tejföllel. Ezután ismét megszórom mákkal és cukorral, majd ismét 2-2 réteslap következik ugyanúgy, mint az első rétegnél, visszahajtom, megkenem tejföllel, pici cukorral megszórom. 170-180C fokon kb.30-40 perc alatt szépen megsütöm. 15-20 perc pihentetés után szeleteljük, mint a tortát.
Jó étvágyat!
Tisztelet és Köszönet ! aCiróBácsi vagyok a Felsőszölnöki Szlovén Mintagazdaság – Kmetija éttermének szakácsa (gaszrtoblogger), csak most akadtam rá erre csodára, ami saját kreálmányom 😉 boldogsággal tölt el, hogy már mások is elkészítik/elkészíthetik ezt a finomságot és ezzel örömet okozhatnak vendégeiknek vagy épp magunknak (Y)
Viszont egy kis helyesbítést szeretnék eszközölni… ez nem szlovén recept; a szlovénok klasszikus gibanicája a Premurska Gibanica (a legelterjedtebb – túró, mák, dió, alma réteslapokkal rétegezve, kockába kiszeletelve), aztán amikor a hegyekben kirándulgattunk ott kaptunk Pohorska Gibanicát, ami egészen más volt -egyfajta könnyű kelt tésztában.. csak túrótöltelék, köralakúra formázva ill. sütve. No, mivel akkortájt nyitottunk, késztetést éreztem arra, hogy elkészítsem a miénket a Rábavidéki Gibanicát – Porabska Gibanicát, amiben megjelenik a „premurska” és a „pohorska” is; tehát így jött létre eme kényeztető finomság . Egyébként az is elmondható, hogy a „gibanica” végig volnul a balkánon, különböző, de nem sokban eltérő variációkkal találkozhatunk, pl. „pohorska” létezik csak diós, és mákos-almás formájában is, egyszer pedig egy főzősműsorban láttam valamiféle sűrű, sajtkrémes étket is amit szintén gibanica névvel illettek. Drága Szilvia, még egyszer köszönöm a recept és a Rábavidék Gibanica népszerűsítését! További jó sütögetést, főzőcskézést és szép napokat! C.
Kedves Ciró Bácsi/Csaba!
Köszönöm az alapos gibanica ismertetést, igen talán a bevezetőből nem jött le, hogy ez nem a klasszikus gibanica.
Köszönöm ezt a receptet is, amit Veled láttam a Gasztroangyalban. A saját ízlésem szerint kicsit átalakítottam.
Üdvözlettel:
Szilvi